Üdvözöljük megújult honlapunkon!

K E N N E L T Ö R T É N E T :

Első samoyedemet több, mint 14 éve vásároltam. Akkoriban, mint kezdő, nem foglalkoztam azzal, hogy jó helyről származzon, csak az volt a fontos, hogy legyen egy ilyen édes, aranyos kiskutyám. Ma már persze tudom, hogy így nem szabad kutyát vásárolni. A hirdetés alapján talált „tenyésztőnél” (mai szemmel az ilyet nevezem szaporítónak) már csak két kiskutya volt, amikor odamentem. Egy kisfiú és egy kislány. A kisfiú kétszer akkora volt, mint a kislány, de nekem ez akkor teljesen természetesnek is tűnt. Persze a kislányt már vittem is haza. A kiskutya rövidesen elpusztult, egy még otthonról hozott betegségben.
Természetesen azonnal kellett egy új kutyus, a fájdalom enyhítésére. Őt egy balatoni kennelben találtuk, az első alom tagjaként. Sajnos ez a történet sem végződött szerencsésen. A kutyus szépen növekedett, már elmúlt egy éves, amikor szomszédunk megmérgezte. Az állatkórházban nem sikerült megmenteni, bár ők nem is mérgezésre, hanem valami különleges betegségre gyanakodtak, és arra kezelték.
A mérgezés ténye csak utólag derült ki, amikor elhoztuk következő kiskutyámat ugyanebből a kennelből a családom unszolására, merthogy én azt mondtam, hogy nekem kutya soha többet nem kell. Ő volt Carmen, aki most már több, mint 13 éves, és akit rengetegen ismernek. Óriási egyéniség, hatalmas szereplési vággyal. Egy igazi samoyed. Nagyszájú és imádnivaló. Pár éve egy szolnoki kiállításon veterán osztályban olyan műsort adott elő a bírálat alatt, hogy a ring szélén állók megtapsolták. Hiába szóltam rá, ő csak ordított és parádézott futás közben.
Carmen még csak 1-2 napja volt nálunk, amikor egyszer csak hányni kezdett. Rohantunk vele az orvoshoz, aki megállapította, hogy mérgezés. Rengeteg infúzió, injekció és vérátömlesztés után szerencsére rendbe jött. Biztos volt, hogy csak a közvetlen szomszédunk mérgezhette meg, mivel az előző kutya esetéből tanulva, Carmen már el volt kerítve a kerten belül. A szomszédra sajnos nem gyanakodtunk. Ezek után találtunk is még mérgezett ételdarabokat a közös kerítés lábánál. A rendőrségi feljelentésnek és a nyomozásnak hála, a szomszéd rövidesen el is költözött mellőlünk. Sajnos a mérgezést sosem tudták rábizonyítani, bár akkoriban az állatvédelmi törvény hiányában úgysem kapott volna büntetést.
Carmennel rendszeresen jártam kutyaiskolába, és időnként kiállításokra is mentünk.
A kiképzők először fenntartással fogadták, hogy ugyan már, ez csak egy szánhúzó, de Carmen lelkesedése, dolgozni akarása mindenkit meggyőzött arról, hogy ott a helye. Egy idő után már annyira profi volt, hogy a kiképzők vele mutatták be az érdeklődőknek és az újaknak az engedelmességi gyakorlatokat. Rettenetesen gyorsan tanult (és tanul ma is). Az volt a kedvenc szórakozása, hogy az ültetéses helyben maradásnál, amikor a gazdák már jól eltávolodtak ebeiktől, felháborodottan ordítani kezdett. Ezzel azt érte el, hogy minden kutya elhagyta a helyét, kivéve őt. Ő meg elégedetten mosolygott és várta tőlem a dicséretet. Hiszen ő pontosan teljesítette a feladatot. Végül is ez igaz. A kiképzők szájkosárral honorálták tettét, de azzal is remekül félre tudta kommunikálni a többi kutyát, ha akarta.
Aztán két éves korában befedeztettem egy angol vérvonalú champion kannal, Ch Classic Samoyed of Paradise Flapjack-kel, aki az ismert Annecy kennel leszármazottja. 6 gyönyörű kölykük született: 2 szuka és 4 kan.
Eleinte csak 1 kant akartam magamnak megtartani, ő Ch Siberian Diamond's Alaska, akit már 2-3 hetes korában kinéztem magamnak. Aztán megtartottuk Alfa "Romeot", majd Adriát is, mert neki sehogy sem sikerült megfelelő gazdát találni.
Alaskából sokszoros champion és kiállítási kutya lett (volt év, hogy szinte minden hétvégén kiállításokon voltunk), Romeóból sportkutya (2003. évben a kerékpáros kategóriában a több futamból álló osztrák bajnokságon 3. helyezést ért el egy egyébként csak szibériai huskykból álló mezőnyben), míg Adria egy igazi kedvenc kutya, akit csak a hasa érdekel, és az, hogy foglalkozzanak vele. A legjobban otthon érzi magát. Nem is igazán szeret kimozdulni. Dunaharasztiban 2002. évben a kiállítás keretében meg is nyerte a kedvenc kutyák Best in Show-ját igazi kedvenchez méltó viselkedésével. Azzal, hogy amikor már nem volt hajlandó szépen egyhelyben állni, majd leült, és lehajoltam hozzá, felemelte a mellső mancsait, átfogta a nyakam és hozzám bújt.

Majd egy budapesti nemzetközi kutyakiállításon nagyon megtetszett egy fajta, amit addig még sosem láttam élőben. Ez volt az eurázsiai, melyet csak külföldön lehetett kapni, itthon nem volt ekkor még belőle. Több évig kellett várnom arra, hogy egy ilyen kutyus tulajdonosa lehessek. Ő Evita. 2002. december 6-án született Ausztriában. Az első eurázsiai Magyarországon.
Mikor elhoztam, a samoyedek kicsit bizalmatlanul fogadták az új jövevényt, annak ellenére, hogy a csau-csau és wolfspitz mellett samoyed felmenőkkel is rendelkezik. A kicsi nagyon ragaszkodott hozzájuk, mindig követte őket mindenhova, végül befogadták. Könnyen tanul, de rendkívül önálló egyéniség. Ember családját szabályosan imádja. Sokat járok vele is kiállításokra.
Sokat számít nekem, hogy az osztrák eurázsiai klubnál letettem vele a szigorú tenyésztési vizsgát. Itt egy speciál küllembíró, tenyésztési felelős foglalkozott vele fél órán át. Ezenkívül minden nemzetközileg előírt egészségügyi szűréssel rendelkezik.
A legtöbb hazai és külföldi bíró csak dicsérte itthon és külföldön egyaránt, 2005 decemberében a budapesti champion kiállításon res. BOG címet ért el, és 2006 évben megszerezte az Interchampion címet. 2007. évben Ausztriában elért eredményei alapján az Osztrák Eurázsiai Klub legeredményesebb eurázsiaija lett, és elnyerte az Év kutyája címet. Első kölykeit 2008. nyarára várjuk.

Nálunk napközben a kutyáké az egész udvar. És éjszaka, hát igen, a kutyák bent alszanak velünk a lakásban. Mindegyiküknek meg van a saját helye, amihez saját szőnyeg tartozik: ki a lépcső alatt, ki a hálószoba ajtaja előtt, ki az étkező asztal alatt szeret aludni. A szobák azért tabuk számukra, bár azért tévézni ők is szoktak a nappaliban levő szőnyegen. A legkényelmesebb köztük Evita, az eurázsiai, aki ha teheti bent a nagy karosszékben alszik éjszakánként, nappal meg a kerti karosszéket részesíti előnyben.
Természetesen azért a mi kutyáinknak is van egy nagy elkerített kennelük, ahova a tüzelő szukát lehet elzárni, vagy például akkor használjuk, ha jön a postás, mert az ő megugatása sajnos falkánk egyik legkedvesebb (és leghangosabb) szórakozása.

Amióta átvettem a Nordi Északikutyás Magazin szerkesztését, még többet kutyázom, mint valaha. Szánhúzóversenyeket és szánhúzókutyás találkozókat szervezek. Létrehoztam a Samoyed fajtamentést, ahol a talált és elveszett samoyedeken próbálunk segíteni.
2005. évben a Magyar Spitz Klub elnökévé választottak, ahol minden klubtagunk és a klubunk ügyes-bajos dolgait intézem, és rendezvényeiket szervezem.

Kennelünk kutyái nyaralni is járnak. Minden évben hosszabb időt töltenek a Balatonnál. Mivel nagyon szeretik a vizet, ezért állandóan fürdeni akarnak benne. De természetesen ha nincs éppen lehetőségünk lemenni a Balatonhoz, akkor a medencéjükben fürödhetnek otthon a kertben.
A nyaraláson kívül is, ahova csak lehet, magammal viszem őket, így sokszor jártak már a munkahelyemen is, és külföldön is.
Számomra az a legfontosabb, hogy kutyáim mindig nagyon jól érezzék magukat, és hogy minden bajban lévő samoyeden segítsek.

Dér Andrea